Aranyba vont sebhelyek

A kintsugi (kiejtve: kincugi) a törött kerámia aprólékos művészi javításának technikája, A művelet Japánból származik és lényege, hogy a törött tárgyakat arannyal javítják meg. A módszer lehetőséget ad arra, hogy a mesterek valódi remekműveket alkossanak a törött kerámiákból, így azok nagyobb értékkel bírnak, mint töréseik előtt. Az egyik legfontosabb üzenete pedig az, hogy a tökéletlen, a hibás, a törött nagyon is értékes és szerethető lehet.

A pszichológiában is használt fogalom megtanít arra, hogy a töréseink által igenis értékesebbek és teljesebbek lehetünk, mint előtte.

Már akkor magával ragadott ez a technika, amikor először olvastam róla. Mint a legtöbb ember, sokáig magam is azt gondoltam, hogy a tragédiák, a lelki törések által kevesebb, sőt értéktelenebb leszek másoknál. Mivel ezek a lelki törések és fájdalmak – mint például a gyász is –, ott hagyják nyomukat az arcon, a tekintetünkben, s egész lényünkön, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ez örökké így marad. De az igaság az, hogy a kintsugi segítségünkre lehet lelki sebeink aranyozásában, mely által értékesebbé, többé válhatunk. Megtanít arra is, hogy bizony a tökéletesség egy nemlétező fogalom, csupán az egyén elméjének játéka, amit az ízlés és a társadalom határoz meg.

Élete során mindenkit érnek traumák, veszteségek és számtalanszor törünk darabokra. Olyankor úgy érezzük, soha többé nem leszünk teljesek. Van der Kolk szerint nemcsak az elmén, de testünkön is minden nyomot hagy, sőt, az immunrendszere is befolyással van minden, ami történik velünk.

A kintsugi módszere lehetőséget ad arra, hogy meggyógyuljunk ezekből a traumákból és ne adjuk tovább őket. Fontos, hogy ne siettessük a gyógyulást. Először el kell fogadnunk ezeket a sebeket, mint a büszke harcosok, akik kegyetlen csatáik után, azok emlékével simítanak végig a harcban szerzett hegeken. Mert ha még itt vagyunk, az azt jelenti hogy bármilyen nehéz is volt az a csata, győztesek vagyunk. Túléltük. Minden seb rámutat a bennünk rejlő erőre, aminek segítségével túléltük a kíméletlen harcokat.

A sebeket aranyozhatjuk, amint megbékéltünk velük, elfogadtuk őket és készen állunk arra, hogy elengedjük a múlt kínzó csatáinak emlékét. Az erő pedig, ami bennünk rejlik, nemcsak értékesebbé és teljesebbé tesz bennünket, de ellenállóbbá is a jövő megpróbáltatásaival szemben.